““A nagyvárossal ráadásul olyannyira kitágul a mindennapi élet térbeli kerete, hogy az egyén számára a város, mint egész, gyakorlatilag átláthatatlanná, vizuálisan felfoghatatlanná alakul át. A panoráma alkalmasint az egészben látás élményét kínálja föl afféle szórakozás gyanánt: megvásárolható formában nyújtja mindenki számára a globális rálátás páratlan lehetőségét. Egy körkép megtekintése során a megfigyelő szeme a képen megjelenített eseményeket vagy objektumokat (városképeket) felülről, mintegy madártávlatból, egyszóval: extenzív totalitásukban veheti szemügyre, így jutva hozzá az elveszettnek hitt és vágyott szintetikus látás élményéhez. Képzeljük el, milyen revelatív lehetett a korban a horizontális szinte végtelennek tetsző Párizst vagy Londont a maga grandiózus teljességében látni a körkép jóvoltából. Ez, minden bizonnyal, felszabadító hatással volt a szemlélőre, aki midőn a nagyváros kőrengetegének börtönéből a rotunda világba lépett, egyszeriben a határtalan szabadság illúziójában jutott a birtokába.””
