““A nagyvárosi ember nyilvánosság előtt zajló élete, minden szabadság dacára, íratlan szabályokat követ; az, aki vét e szabályok ellen, legföljebb sajnálatra méltó pancser. A legtöbb bajt az ember a beszédével hozhatja a fejére, hiszen ebben a sajátos világban a megszólalás helyének és idejének szabott rendje van, ahol a hallgatás a megfelelő helyen és időben éppúgy kötelező, mint az, hogy a társas kapcsolatok bonyolult szövevényében kihez szólhatunk és kihez nem, szólhatunk-e, s amikor igen, azt hogyan tegyük.””
