““De azzal, ha valaki önmagával harcol, az a baj, hogy akkor is veszít, ha nyer. Egy idő után – sérülten, kimerülten – vagy elfogadja, hogy nővé kell válnia – hogy nő –, vagy vége. Ez a serdülőkor brutális, radikális igazsága – hogy sokszor nem más, mint hosszú és fájdalmas irtóhadjárat. Azok az öncsonkító lányok karjukon és combjukon a pengenyomok rácsozatával csak arra emlékeztetik magukat, hogy a testük csatatér. Ha a borotvát nem veszi be a gyomruk, egy tetoválás is megteszi; vagy akár a fülbelövő pisztoly villámgyors csattanása Claire Szalonjában. Ez az. Itt is van. Megjelölted a tested, hogy visszaköveteld önmagad, hogy emlékeztesd magad arra, hol vagy: odabenn. Valahol. Valahol ott benn.””
