Hungarian Quote by László Krasznahorkai
““Szerette mindazokat, akik a földön éltek, meg akik a fákon, a levegőben, a barlangokban, a folyókban, vagy az óceánok irdatlan mélységeiben, és a szeretetét nem tudta mérlegen súlyozgatni, hogy az egyiket jobban, a másikat nem annyira, mindenkit szeretett, és mindenkit egyformán, csodálatosnak gondolta és látta őket, de magyarázatot nemigen tudott volna adni rá, mivel fel sem merült benne, hogy egy ilyen kérdésnek az ő esetében volna bármi értelme, fel sem merült, és tényleg nem, hogy lehetne másképpen is, azaz nem szeretni mindazokat, akik a földön élnek, meg akik a fákon, a levegőben, a barlangokban, a folyókban, vagy az óceánokban, már hajnalonként, a szendergésnél, mikor az ember még nem nyitja ki a szemét, gyakran játszott azzal kiskorában, s gyakran még ma is, hogy csak hagyta, hogy a szempillái pusztán észleljék a fényt, ami beszűrődött az ablakon, hogy érezze, erre a fényre teljes bizalommal ráépítheti az elkövetkezendő napot, sőt az egész életét, és ebben döntő szerepet játszott a függöny””
About This Quote
Source Novel: Szeretni mindazokat (fictional), null
The passage expresses boundless love for all beings, regardless of location, and the difficulty of quantifying that love.
In simple terms: Loving everyone equally, without measuring.
Key Takeaway
Embrace unconditional love.
Themes
love
universality
compassion
Mood
reflective
hopeful
Type
philosophical
inspirational
When to use this quote
- daily interactions
- environmental stewardship
- personal reflection
- spiritual practice
Key Concepts
existentialism
humanism
Questions to Reflect On
- How can you practice love without comparison?
- What limits arise when love is unmeasured?
A Different Perspective
Quantifying love may be impossible, leading to paradoxical indecision.
