““Mert vissza kell állítanunk a „feminizmus” szó státuszát. Igen nagy szükségünk van erre a szóra. Amikor a statisztika szerint az amerikai nők mindössze 29 – a brit nők 42 – százaléka vallja magát feministának, gondolkodóba esem: mit gondolnak, MI a feminizmus, hölgyeim? A „nők felszabadításának” melyik része nem önökről szól? A szavazati jog? Az ahhoz való jog, hogy ne birtokolhassa önöket a férfi, akihez hozzámennek? Az egyenlő bérezésért folytatott kampány? Madonnától a „Vogue”? A farmernadrág? AGYUKRA MENT a jó dolguk? Vagy csak RÉSZEGEK VOLTAK A FELMÉRÉS IDEJÉN? Manapság azonban sokkal higgadtabb lettem – mióta rájöttem, hogy egy nőnek gyakorlatilag lehetetlenség a feminizmus ellen érvelnie. Feminizmus nélkül nem lenne jogunk a nők társadalomban elfoglalt helyéről vitatkozni. Túlságosan elfoglalna minket az, hogy a konyhakövön szüljünk meg – egy fakanál nyelére harapva, nehogy megzavarjuk a férfiak kártyapartiját –, mielőtt visszatérnénk a klotyó kimeszeléséhez. Ezért mulatok annyit a Daily Mail női rovatvezetőin, akik a feminizmus ellen nyavalyognak. 1600 fontot kapsz ezért, drágaságom, gondolom magamban. És lefogadom, hogy a saját bankszámládra megy, nem a férjedére. Minél hangosabban tiltakoznak a nők a feminizmus ellen, annál erősebben bizonyítják a létezését, és azt, hogy ők is élvezik nehezen kivívott privilégiumait.””
