““Elértük azt az életszakaszt, mikor a tehetség lassan a felszínre tör, de már a gyengeségeink is megmutatkoznak, és egyre jobban kezdett látszani, milyen emberek is leszünk. Egyesek szépek, mások viccesek, megint mások félénkek. Egyesek okosak lesznek, mások még okosabbak. A ducik valószínűleg mindig is ducik maradnak. Akit most szeretnek, azt egész életében szeretni fogják. Legalábbis én így éreztem. És aggódtam, hogy a magány is így működik. Talán belém van kódolva a magányosság. Talán évekig csak szunnyadt bennem, most viszont elkezdett előtörni.””