““A fejükben ez jár: Velem is megtörténhet?, és te szeretnéd megnyugtatni őket, hogy ez csakis a te hibád. Próbálják magukat a bőrödbe képzelni, csakhogy ez fogós feladat. Tegnap este Vicky a belső élmény megoszthatatlanságáról beszélt. Képzeld el, milyen lehet denevérnek lenni, mondta. Még ha tudod is, mi az a radar és hogyan működik, akkor sem tudhatod meg soha, milyen érzés radarral látni vagy kicsi, szőrös lényként fejjel lefelé lógni egy barlang tetejéről. Bizonyos tények, magyarázta, csakis egy nézőpontból közelíthetők meg: annak a lénynek a szemszögéből, aki megéli őket. Vagyis az ember nem bújhat be másnak a bőrébe. Meg nem képzelheti el, milyen neked önmagadnak lenni, ő csak ő magát tudja a helyedbe képzelni.””
