““Gondolom, hogy neki is szüksége volt ellenségre, akit okolhat a nyomoráért. Ahogy egyébként bárki másnak, a szegényeknek, a középosztálybelieknek, a jómódúaknak és a peremre szorultaknak is. Senki sem képes elfogadni, hogy a dolgok néha úgy történnek, hogy senki sem felelős értük; hogy létezik balsors, hogy az emberek kifordulnak magukból, elvesznek, és maguknak keresik a szerencsétlenséget és az összeomlást.””
