““Mit kutatsz különben történelemből, aha, hogy például hány csomóval ment egy hajó a középkorban az Adrián, ebből aztán kiszámítható, hány nap alatt jutott el ide vagy oda az áru. Szerinted ennek van értelme? Pontosan tudod te is, hogy nincs. Ráadásul pontatlan is vagy, mert fogalmad sincs, hogy milyen időjárási viszonyok jellemezték a 14. században az Adriát. Eszedbe se jut, hogy ezzel számolj, nem voltál földrajz szakos, de mindegy is, ha pontos az adat, ha pontatlan, az egésznek csak az az értelme, hogy alibit adjon az egyetemi létezésedhez. És tudod, hogy a kollégáid is hasonló kutatásban érdekeltek. Hatalmas részeredményekhez jutsz, ahogyan ők is, mely részeredmények ismeretét megköveteled a diákjaidtól. A te könyvedből fognak tanulni, és a teáltalad megadott irodalomjegyzékből szerzik az egyéb ismereteket. Mire végeznek, kívülről fújják az adriai tengerhajózás legérdektelenebb adatait, de semmit nem tudnak arról az emberről, aki ott állt a hajón, várta, hogy partot fogjanak, s végre megölelhessen egy lányt Piránban, akinek palotát épít, tündérpalotát, ha meg lesz rá a pénz Xanaduban. Semmit nem tud arról, hogy mit érzett, mikor a szívében megroppantak a palota terveinek a falai, mert az a lány titokban, míg a kereskedő a tenger túlpartján járt, más férfival hált.””