Quote by Csabai Márk

“...megértette, hogy mindaz, amit mi a létből érzékelünk, nem más, mint a hiábavalóság felfoghatatlan terjedelmű emlékműve, mely az idők végezetéig ismétli önmagát, és hogy nem, korántsem a véletlen szerkeszti a maga rettenetes, kiapadhatatlan, diadalmas, legyőzhetetlen erejével, hogy dolgok szülessenek és szétessenek, hanem mintha egy homályos, démoni szándék dolgozna itt, és ez olyan mértékben bele van szerekesztve a dolgokba és a…

— László Krasznahorkai

“Szeretem magát, magára gondolok, lépten-nyomon elérzékenyülök s jobban, mintsem óhajtanám, a maga ügyeivel bajlódom, szorongva találgatom, vajon mit gondolhat most; átérzem minden gondját-baját, s át is vállalnám, csak lehetne; őrizem a szívét, ahogy a szobáját őriztem valaha, kitessékelve az alkalmatlankodókat; egyszóval mind jobban tapasztalom, milyen az, mikor az ember valakit jobban szeret, mint önnönmagát: mert én így szeretem, drágám. Ezt…

— Madame de Sévigné

“– És bármerre is nézek, egy olyan nemeskisasszonyt sem látok, aki elnyerhetné a te, vagy az én tetszésemet. Aki elég rangos és gazdag lenne hozzám, az olyan rusnya, mint Belzebub seggén a kelés, a többi meg túl alacsony származású a „fejedelmek fiához” – nyomta meg gúnyosan az utolsó két szót. – Láttam én, hogy mindenkit meghívtál a farsangi bálra, akit…

— Csikász Lajos

“A hungarusok országához közeledve mindinkább úrrá lett rajtam a várakozás. Átlépni készültünk a művelt Nyugat és a pogány Kelet határvonalát, ahol a civilizációt felváltja az ismeretlen. Idegen népek, furcsa szokások, babona, és ki tudja, mi még! Egyenest a vérszomjas ungrék földjére tartottunk, akikről az a mondás tartja, hogy őseik keresztény csecsemőket raboltak s ettek. Ennek ellenkezőjéről még az a tény…

— Trux Béla

“Ha tudnák, mennyi keménységre, kegyetlenségre, vad egészségre van szüksége annak, aki érzésekkel foglalkozik. Aztán, aki gyöngéd, az szükségszerűen durva is. A gyöngédség csak egyik rejtett alakja a durvaságnak, a durvaság viszont csak egyik rejtett alakja a gyöngédségnek. Bizony, a jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség ilyen furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt működnek, az egyik el se képzelhető a…

— Dezső Kosztolányi

“De akármilyen gyorsan is szaladtam, az arum gyorsabb volt. Mellettem, aztán előttem jelent meg a sötét, sáros árnyék. Havon és jégen csúszva az obszidiánomért nyúltam, készen rá, hogy a hegyét beledöfjem az arumba, mindegy, hogy hol. Már várta a mozdulatot. Kart formált magának, és gyomron vágott vele. Az ütés ereje a levegőbe lökött, aztán az oldalamra zuhantam. Éles fájdalom vágott…

— Jennifer L. Armentrout

“Volt valami a levegőben. Mintha lelassult volna az ítélőképességünk is, lazultak volna a gátlásaink. Pedig én mindig úgy gondoltam, hogy pont az ellenkezőjének kellett volna történnie. Hiszen a lassulás kezdete után minden cselekedetünk valamivel több erőfeszítést igényelt, mint előtte. Megváltoztak a fizikai törvényszerűségek. A kés például egy picit jobban húzta a kezet, a mutatóujj picit nehezebben simult a ravaszra. Ráadásul…

— Karen Thompson Walker

“A szőr a női lét egyik legelső és legnagyobb gondja. Hívatlanul jelenik meg, úgyhogy döntést kell hozni róla – ami magunknak és a külvilágnak is azt jelzi, kik vagyunk. Mivel a kamaszkorral kezdődik a bonyolult, élethosszig tartó töprengés, hogy mit is csináljunk vele, a szőr a nyitánya az évtizedekig tartó néma sikoltozásnak: „KI VAGYOK ÉN?”, miközben az üres kosarat markolászva…

— Caitlin Moran

“Egy dolog, amikor az ember arról beszél, hogy szeretne egyedül lenni, nagy horderejű tetteket véghezvinni, de más tál tészta, amikor a lehetőség megadatik. A könyvekben, amiket olvasott, a hősök szemmel láthatólag minden aggodalom nélkül vágtak neki a nagyvilágnak, de a valóságban – nos, a világ egy veszélyes hely. Mindig ezt mondták neki. És hogy segítség nélkül nem boldogulna. Ezt is…

— Natalie Babbitt