Mint Quote by Caitlin Moran

““Ugyanabban a hónapban, amikor Parker „Rezümé”-jét olvasom – „A penge fáj / A folyó nyirkos / A sav csúfít / Méreg görcsöt okoz / A gáz szagos / Akár élhetnék is” –, elkezdek Sylvia Platht olvasni, aki, és ebben mindenki egyetért, azon kevés nők egyike, aki ugyanolyan jól ír, mint egy férfi, de aki szintén egyfolytában öngyilkossággal próbálkozik: újra meg újra összetöri a kocsiját, vagy túladagolja magát. Ez pedig aggasztó. Belezúgok Bessie Smithbe is, akinek a heroin szövi át az életét. Bálványozom Janis Joplint, aki a hatvanas évekbe hal bele. Az emberek pedig egyre szörnyűbbek a yorki hercegnővel, csak mert vörös. Muszáj észrevennem, hogy azok a nők, akik egyenrangúak a férfiakkal, mintha mind boldogtalanok lennének, és hajlamosak fiatalon meghalni. A lusta közvélemény úgy tartja, hogy ez azért van így, mert a nők természetüktől fogva alkalmatlanok rá, hogy kiálljanak magukért, és egyenlő feltételekkel vegyék fel a versenyt a férfiakkal. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a nagyfiús dolgokkal. Ezért abba is kéne hagyniuk a próbálkozást. De ahogy közelebbről nézem a vesztüket – kilátástalanság, önutálat, csekély önbecsülés, kimerültség, frusztráció a lehetőségek, a tér, a megértés, a támogatás vagy a kontextus állandó hiánya miatt –, nekem úgy tűnik, mintha mind ugyanazon ok miatt pusztulnának: rossz évszázadban ragadtak. Kezdem úgy gondolni, hogy minden korábbi korszak mérgező volt a nők számára. Előtte is tudtam már – de csak mint a háttérben meghúzódó, elfogadott tényt. Most újra tudom – de ezúttal hangos, felháborító tényként. Férfiak veszik körül őket, nincs egy csapat vagy anyafigura, aki lelket öntsön beléjük. Csak a magányos tűsarok, amely csupa bakancs között kopog át a termen. Belefásultak újdonság mivoltukba. Feldühíti és kimeríti őket, hogy el kell magyarázniuk mindazt a férfiaknak, amit a nők mindig is tudtak. Űrhajósok ők a Mir űrállomáson, vagy a legkorábbi transzplantáltakba beültetett szívek. Igen, lehetnek úttörők, de nem működőképesek. Végül kilöki őket a test. Túl ritka a levegő. Nem megy.””

— Caitlin Moran