““Valamennyien ismerjük azt a leereszkedő gesztusok táplálta, s még csak nem is barátságtalan vélekedést, mely szerint az irodalom ügye ráérő széplelkek szórakozása. Ráadásul abban volna a szakmai luxusa, hogy bizonyos helyeken még fizetnek is ezért. Tárgyának erős humánideológiai beágyazottsága miatt az irodalomtudománynak azzal is szembesülnie kell, hogy míg Ohm második törvénye ügyében talán nem, addig egy verset vagy regényt olvasva sokan hajlamosak szakértőnek képzelni magukat. A legsúlyosabb tapasztalat azonban, amely egy szaktudománnyal szemközt egyáltalán hangoztatható, az az, hogy az irodalomtudomány a maga kétszázvalahány éves története folyamán sem tudott választ adni a kérdésre: mi is az irodalom?””
