Szerette mindazokat, akik a földön éltek, meg akik a…
““Szerette mindazokat, akik a földön éltek, meg akik a fákon, a levegőben, a barlangokban, a folyókban, vagy az óceánok irdatlan mélységeiben, és a szeretetét nem tudta mérlegen súlyozgatni, hogy az egyiket jobban, a másikat nem annyira, mindenkit szeretett, és mindenkit egyformán, csodálatosnak gondolta és látta őket, de magyarázatot nemigen tudott volna adni rá, mivel fel sem merült benne, hogy egy ilyen kérdésnek az ő esetében volna bármi értelme, fel sem merült, és tényleg nem, hogy lehetne másképpen is, azaz nem szeretni mindazokat, akik a földön élnek, meg akik a fákon, a levegőben, a barlangokban, a folyókban, vagy az óceánokban, már hajnalonként, a szendergésnél, mikor az ember még nem nyitja ki a szemét, gyakran játszott azzal kiskorában, s gyakran még ma is, hogy csak hagyta, hogy a szempillái pusztán észleljék a fényt, ami beszűrődött az ablakon, hogy érezze, erre a fényre teljes bizalommal ráépítheti az elkövetkezendő napot, sőt az egész életét, és ebben döntő szerepet játszott a függöny””
About This Quote
This interpretation was drafted with AI assistance. It is one reading of the quote, not the author's own explanation.
The passage expresses boundless love for all beings, regardless of location, and the difficulty of quantifying that love.
In simple terms: Loving everyone equally, without measuring.
Key Takeaway
Embrace unconditional love.
Themes
love
universality
compassion
Mood
reflective
hopeful
Type
philosophical
inspirational
When to use this quote
- daily interactions
- environmental stewardship
- personal reflection
- spiritual practice
Key Concepts
existentialism
humanism
Questions to Reflect On
- How can you practice love without comparison?
- What limits arise when love is unmeasured?
A Different Perspective
Quantifying love may be impossible, leading to paradoxical indecision.