“Az életek is úgy repednek meg, ahogy a jég. Személyiségek. Egyéniségek.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“A szörny mindig onnét támad, ahonnan a legkevésbé sem várnánk.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Ha a feje megtelt zenével, végre el tudott szabadulni a testétől.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Élem a magam életét, nyalogatom a saját sebeimet. Lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, de én ilyen vagyok.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Ez is olyan, mint a képek a múzeumban – állapította meg –, csak arra próbálnak ürügyet találni, hogy meztelen nőket mutogassanak.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Ilyenek a férfiak. Úgy mutatják ki az érzelmeiket, hogy rád telepszenek, akár a koporsófedél. És még ezt hívják szerelemnek.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Olyannak akarta érezni a világot, mint ahol csak most kezdődik az élet – holott valójában épp véget érni készült.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“A természet sem tudott megvigasztalni. A külvilág véget ért. Bárhová is mentem volna, mindenütt csak magammal találkozom.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“A túlélők bűntudata gyötörte, azért menekült a világegyetem kiismerhetetlen erőinek karmai közé, hogy büntesse magát, amiért még mindig élt.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Csak onnan tudhatjuk, hogy igaz, hogy mindketten ugyanazt álmodtuk. Ettől lesz valóság. A valóság is álom, csak mindenki egyszerre álmodja.” — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Történelmi tény, hogy az emberiség 1913-ban búcsúzott el ember-mivoltától. Ez volt az az év, amikor Henry Ford görgőkre tette az autóit, és… — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Ez idő tájt szokásban volt az Amerikába indulók között, hogy színes fonalgombolyagokat vittek magukkal a fedélzetre, egyik végüket kidobták a partra, hogy… — Jeffrey Eugenides Copy Share Image
“Only the Lisbon house remained dark, a tunnel, an emptiness, past our smoke and flames.” — Jeffrey Eugenides Copy Share
“She had just started living like a grown-up and she'd never felt more vulnerable, frightened or confused in her life.” — Jeffrey Eugenides Copy Share
It's often said that a traumatic experience early in life marks a person forever, pulls her out of line, saying, "Stay there. Don't move. — Jeffrey Eugenides Copy Share
“The window was still open,” Mr Lisbon said. “I don’t think we’d ever remembered to shut it. It was all clear to me. I… — Jeffrey Eugenides Copy Share
I was aware that you weren't supposed to write about suburbia, that it was undignified in some way, the subject matter not momentous enough.… — Jeffrey Eugenides Copy Share
“Dr. Armonson stitched up her wrist wounds. Within five minutes of the transfusion he declared her out of danger. Chucking her under the chin,… — Jeffrey Eugenides Copy Share
“I don't approve of women driving, mind you. And now they get to vote!" He grumbled to himself. "Remember that play we saw ("The… — Jeffrey Eugenides Copy Share
I know that attaching memories to books may be going out of the world, but while it lasts, it's a strong record of your… — Jeffrey Eugenides Copy Share
I spend most of every day writing. I like to write every day if I can. I don't start extremely early. — Jeffrey Eugenides Copy Share
Maybe the best proof that the language is patriarchal is that it oversimplifies feeling. — Jeffrey Eugenides Copy Share
We knew that Cecilia had killed herself because she was a misfit, because the beyond called to her, and we knew that her sisters,… — Jeffrey Eugenides Copy Share
You can tell when something's not moving forward anymore. When the doubts you have about it don't go away. — Jeffrey Eugenides Copy Share
Normality wasn't normal. It couldn't be. If normality were normal, everybody could leave it alone. They could sit back and let normality manifest itself. — Jeffrey Eugenides Copy Share
